A bakancslista

Jack Nicholson és Morgan Freeman. Legnagyobb kedvenceim közé tartoznak. A két színészóriás neve már önmagában garanciát jelent a sikerre. A két zseni igazi jutalomjátéka ez a csodaszép film. Lubickolnak a szerepükben.

Jack Nicholson az unott, flegma, lekezelő, néha gonoszka, magányos milliomos, üzletember és kórháztulajdonos és Morgan Freeman a kedves, intelligens, nagy tudású, érdeklődő, szelíd, egyszerű, nagycsaládos szerelő. Ezek a teljesen eltérő személyiségek egy közös élethelyzetnek köszönhetően találkoznak. Mindketten a rákkal küzdenek. A kezdeti ellenszenvből pedig mély, szeretetteljes barátság születik.
Bakancslistájuk alapján mindenféle őrültséget kipróbálnak és a Föld legszebb helyeire is eljutnak. Az egyik kedvenc részem, amikor az afrikai szavannán száguldanak egy kocsiban és éneklik az "A Lion Sleeps Tonight" c. örökbecsűt. :-) A magyar szinkron /ami egyébként szokás szerint remek, Reviczky Gábor és Kristóf Tibor/ becsületére legyen mondva, hogy itt meghagyták az eredeti hangot, így hallhatjuk őket eredetiben énekelni!!! A filmzene egyébként nagyon szép, kellemes háttérzene jellegű.
Sok film foglalkozik súlyos betegségekkel, a rákkal is. A bakancslista is. Mégsem csak a szenvedést és a fájdalmat érezhetjük a filmből, sokkal inkább az életöröm süt belőle. És persze, az élet értelmét is próbálják megtalálni. Azért a sírósok papírzsepit készítsenek, sok megható pillanat akad benne. És sok kacagtató is!
Hivatalos honlap itt.

Útravaló a filmművészet egyik legnagyobb alakjától

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

Charlie Chaplin
(1889 - 1977)

Köszönet!

Nagyon sok szeretettel mondok köszönetet @ginak, aki a blog egyedi és különleges "ruháját" készítette! Hálás vagyok, hogy napokig foglalkoztál a kérésemmel! Nagyon szépen köszönöm!!!
Egyedi blogháttereit itt találhatjátok.

Alkonyat - Újhold

Tegnap este láttam moziban az Alkonyat második részét, az Újholdat. A hétvégén sikerült könyvben kiolvasnom, kíváncsian vártam, milyen lesz filmváltozatban.

Aki még nem látta, nyugodtan olvassa tovább, nem fogok spoilert írni!
A film gyakorlatilag hűen végigköveti a könyvben leírtakat, aminek örültem, mert egy másik nagy kedvencem Harry Potter esetében ezt nem nagyon tartották be. De erről majd egyszer később egy másik posztban. A párbeszédek ugyan, nem mindig pont ott hangzottak el, ahogy a könyben, de a lényeg így is benne volt.
Az Alkonyathoz képest ez egy vadabb, keményebb, erősebb mozi, meg is jegyeztük, hogy látszik, hogy ezt férfi rendezte. :-) Az indián törzs vérfarkasai kerülnek inkább előtérbe, amelyek kellőképpen ijesztőek is mozivászonnyi nagyságban, mikor megindulnak a préda felé...
Kristen Stewart sokrétűbb alakítást nyújt, mint az előző filmben, érezhető elesettsége /néha nemcsak lelki, hanem testi értelemben is/, fájdalma és vívódása Bella szerepében. Ebben a filmben már felnőtt a feladathoz. A veszélykeresésben is egyre bátrabb és hitelesebb volt.
A Cullen családot keveset láthatjuk. Robert Pattinson, Edward is sokszor csak szellemképként jelenik meg. Nekem továbbra is a kedvenc szereplőm. Csak úgy izzik a tekintete!
Az igazi meglepetés Taylor Lautner volt Jacob szerepében. Azon kívül, hogy nagyon helyes srác /a tinilányok egy csoportja sikítással és tapssal jutalmazta a moziban, mikor először levette a pólóját!!!/, nagyon meggyőző volt az alakítása is. Vannak pillanatok, amikor az elkötelezett Edward-rajongók is inkább már mellé állnának...
Ashley Greene, Alice az egyik legtündéribb szereplő. Csupa báj, szeretet, kedvesség, szépség. Annak ellenére, hogy ő az egyik vámpír. :-)
Dakota Fanning is feltűnik a filmben egy néhány perces szerep erejéig. Furcsa volt gonosznak látni, bár, már volt erre példa hosszú pályafutásában, fiatal kora ellenére a Bújócska című filmben.
A kedvenc jelenetemet nem írnám, mert ígértem, nem írok spoilert. Helyette leírom, az egyik leglátványosabb jelenetet: Victoria, egy gonosz vámpír üldözése az erdőn át, fantasztikus zenével, lendülettel, száguldással, lassításokkal.
Szenzációs trükkel oldják meg a vérfarkasok átváltozását is.
Összegészében különleges és magával ragadó a három világ találkozásának bemutatása az embereké, a vérfarkasoké és a vámpíroké.
A mozi tele volt, ami azt hiszem, nemcsak a kedvezményes nappal magyarázható és nemcsak a tinikorosztály képviseltette magát. A rajongóknak pedig nem is kell olyan sokáig várni, jövő nyáron jön a harmadik rész a mozikban!!! Addig pedig lehet ezeket újra nézni és olvasni a könyveket!
A hivatalos honlapot itt találjátok.

Alkonyat

Azt hiszem, illő első nagy kedvencem után azzal a filmmel foglalkoznom, ami a végső lökést adta a blog elindításához.
Csütörtökön délután néztem meg DVD-n az első Alkonyat filmet, pedig már egy éve adták ezt a részt a mozik. Valahogy kimaradt eddig az életemből. /Bár, erre van egy örökmozgó magyarázatom... :-)/ A lényeg, hogy végül múlt csütörtökön megnéztem. És szinte megbabonázódtam! Másnap délután újra megnéztem és azonnal beszereztem a könyveket is.
A hivatalos műfaji besorolás szerint a film romantikus thriller, de a thrillerből nem sokat éreztem. Annál inkább a ROMANTIKÁBÓL! Nem csöpögök az összes romantikus filmért, sőt, nagy töménységben néha idegesíteni szokott, de ez egyszerűen lenyűgözött! Annyira erős volt benne a szerelmi szál, hogy szinte alig tudtam másra figyelni. Na, jó. A fantasztikusan gyönyörű főszereplőre azért igen! ;-) A film második felében pedig extra izgalmak gondoskodnak a karfa szorongatásáról.
Edward szerepére tökéletes választás Robert Pattinson, aki a tökéletes szépségű, intelligens, mély érzésű, szerelmes, tépelődő vámpírt alakítja. A fiatalemberre korábban már a Harry Potter és a tűz serlege című filmben is felfigyeltem, ahol Cedric Diggoryt játszotta. A könyvben is sűrűn hangsúlyozzák a vámpír szépségét, a filmen mégis szinte lélegzetelállító, ha megjelenik hófehér bőrével, szinte vérpiros szájával, aranyszínű szemével, kócos hajával, szomorkás-szerelmes tekintetével. Egyszerűen uralja a filmet.
Kristen Stewart alakítja Bella Swant, akit azt hiszem, a fél világ irigyel. Fiatal kora ellenére már hosszú filmes karriert tudhat a magáénak. A Pánikszobában Jodie Fosterrel is játszott. A filmben kicsit tétovának éreztem, na, nem a szerelem tekintetében, ilyen a karakter.
Kettejük legtöbb jelenete a természetben játszódik, pont ezzel hangsúlyozva Edward természetfeletti erejét. Valahogy mégis a természet részének lehet érezni. A forgatási helyszínek gyönyörűek, tele hatalmas erdőkkel, fákkal, virágokkal, minden csupa zöld, ott az óceán, az ember legszívesebben odaköltözne. Bár, a sok eső nem hiányzik. :-)

A film megnézése és a könyv olvasása után szinte csak ezen járt az agyam még napokig. Egy barátnőm fogalmazta úgy, hogy mikor kijött a moziból, azt érezte, újra 17 éves. Ez a legjobb megfogalmazás!
A vámpír és a halandó igaz szerelme. Gyönyörű történet! Szeretettel ajánlom!
A hivatalos honlapot itt találjátok.

Ponyvakirály

Az első rendkívül komolyan meghatározó filmélményem a Ponyvaregény volt. 1995. április 16-án láttam moziban. Azon az estén tanúja lehettem egy mítosz születésének.
1998-ban a főiskolán filmórára kellett egy elemzést írnom róla, ebből szeretnék közreadni rövid részleteket, hiszen, az első nagyon fontos film volt az életemben és az első filmelemzés! Kérlek, bocsássátok meg a poszt helyenkénti dolgozat ízét, de nem akartam nagyon átírni az akkori gondolataimat, inkább kiegészítettem néhány személyes megjegyzéssel.

Az X generáció kultikus filmje lett a Ponyvaregény és kultikus alakja a rendező, Quentin Tarantino. A film a századvég alapvető mozijává vált.
Feltételezem, hogy aki korunkban érdeklődik a mozi világa iránt, az legalább egyszer látta a Ponyvaregényt, így a történet elmesélése helyett, csak jellemezném a stílust, a filmet, a szereplőket. A dialógusok hihetetlen témáit cinikus, fekete humor itatja át és hajmeresztő, véres krimiepizódok körítik. A két és fél órás perverz komédia története három szálon fut, melyeknek sor- és időrendjét a rendező teljesen összekeveri.
A filmet John Travolta nagy visszatérésének is nevezik. Tarantino ragaszkodott Travolta szerepeltetéséhez, érezte, hogy ez a szerep csak az övé lehet. És valóban, a szereplő nyilvánvaló erkölcsi fogyatékosságok ellenére is a publikum kedvencévé vált. Travolta a legjobb tudása szerint játszik és harmonikus bérgyilkospárost alakít Samuel L. Jacksonnal.
Samuel L. Jackson, a klasszikus bérgyilkos. Szerepe szerint a gyilkolást hivatásának tekinti, unott képpel és hatalmas rutinnal dolgozik. Áldozatainak mindig az azóta már klasszikussá vált Ezékiel 25.17 verset idézi a Bibliából.
Ving Rhames, Marcellus Wallace, a "Nagyember" pedig egyenesen a hírnevét köszönheti a filmnek. Előtte is szerepelt már néhány filmben, de az igazi áttörést ez a szerep jelentette. Jelenlétével betölti a vásznat, még ha csak a tarkóját látjuk vagy csak a hangját halljuk. Méltóságteljes, nyugalmat árasztó, tiszteletet parancsoló maffiavezér.
Uma Thurman-é és John Travoltáé a második történet, ebben vannak a film leghíresebb jelenetei: a vacsora, az "öt dolláros turmix" és a TÁNC! A hetvenes évek rongylábú sztárja lyukas zokniban szédületesen twisztel partnerével, egyedülálló kar- és lábmozdulatokat használva. A táncjelenet az egyik kedvencem! Travolta egyszerűen CSODÁS!!!

Bruce Willis, a lecsúszott bokszoló archetípusa. A filmben élete egyik legjobb alakítását nyújtja. A Ving Rhames-szel folytatott beszélgetés során kb. három percig mutatja a kamera csak az ő arcát, melyen tisztán tükröződnek érzelmei.
Harvey Keitel, Tarantino egyik legnagyobb kedvence, a filmen a "problémamegoldó" szerepében. Fellépése határozott, magabiztos, fölényes, lekezelő és mindenekelőtt pontos! Keitel, a gengszterfilmek királya néhány perces jelenlétével felejthetetlen alakítást nyújt.

A Ponyvaregény a trágárság és az erőszak nyers ábrázolásával egy igazi kemény mozi. A gengszterfilmek hagyományiat ötvözi a vágástechnikai újításokkal és így éleszti újjá a műfajt. Nagyszerűen mutatja be Los Angelest, a drogok és a maffia fellegváraként. A zenei betétek kiválasztása és másodpernyi pontos indítása tökéletesen beleillik a film hangulatába. A surf music, a retro-rock és a twist dallamai, a kosztümök és a díszletek kellemesen harmonizálnak a szereplők jellemével.

A film nemcsak a rajongók körében aratott hallatlan sikert, hanem a kritikusok és a média is ódákat zengett az ifjú alkotóról, aki bezsebelte a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, egy Golden Globe és egy Oscar-díjat a forgatókönyvért.
A film gyakorlatilag azóta is első számú kedvencem, rengetegszer láttam, kívülről fújom az egyes helyzeteket, párbeszédeket, mára klasszikussá vált jeleneteit.

Quentin Tarantino szerencsére azóta is lelkesen alkot, további és korábbi filmjeiről is igyekszem írni majd.

A blog születése

A hétvégén intenzív film- és könyvélménnyel találkoztam. Erre, persze korábban is volt példa. Már régóta fontolgatom az írást, egy családi blogot már vezetek is. De most az élmény hatására és igazából a férjem javaslatára úgy döntöttem, belevágok egy nyílt, talán nagyobb érdeklődésre is számot tartható filmes blogot.
Nagyon régóta nagy rajongója vagyok filmeknek, sorozatoknak, színészeknek, témáknak, klasszikusoknak. Ez a legrégebbi és legtöbb időt és energiát felemésztő hobbim, kézenfekvő erről írni. Sőt, annak idején a szakdolgozatom is hasonló témában készült.
Sok ötletem és témám van, amit szívesen megosztanék az olvasóval. Alapvetően a kedvenceimről szeretnék írni, nem feltétlenül a napi filmmegjelenéseket követem majd. Szeretnék film-, könyv- és kulturális ajánlókat is elhelyezni a blogban.
Szívesen várom hozzászólásaitokat, saját élményeiteket, véleményeteket!

És hogy mi volt ez a meghatározó film- és könyvélmény, ami elindított? Az Alkonyat... De erről majd később. :-)