Az első rendkívül komolyan meghatározó filmélményem a Ponyvaregény volt. 1995. április 16-án láttam moziban. Azon az estén tanúja lehettem egy mítosz születésének.
1998-ban a főiskolán filmórára kellett egy elemzést írnom róla, ebből szeretnék közreadni rövid részleteket, hiszen, az első nagyon fontos film volt az életemben és az első filmelemzés! Kérlek, bocsássátok meg a poszt helyenkénti dolgozat ízét, de nem akartam nagyon átírni az akkori gondolataimat, inkább kiegészítettem néhány személyes megjegyzéssel.
Az X generáció kultikus filmje lett a Ponyvaregény és kultikus alakja a rendező, Quentin Tarantino. A film a századvég alapvető mozijává vált.
Feltételezem, hogy aki korunkban érdeklődik a mozi világa iránt, az legalább egyszer látta a Ponyvaregényt, így a történet elmesélése helyett, csak jellemezném a stílust, a filmet, a szereplőket. A dialógusok hihetetlen témáit cinikus, fekete humor itatja át és hajmeresztő, véres krimiepizódok körítik. A két és fél órás perverz komédia története három szálon fut, melyeknek sor- és időrendjét a rendező teljesen összekeveri.
A filmet John Travolta nagy visszatérésének is nevezik. Tarantino ragaszkodott Travolta szerepeltetéséhez, érezte, hogy ez a szerep csak az övé lehet. És valóban, a szereplő nyilvánvaló erkölcsi fogyatékosságok ellenére is a publikum kedvencévé vált. Travolta a legjobb tudása szerint játszik és harmonikus bérgyilkospárost alakít Samuel L. Jacksonnal.
Samuel L. Jackson, a klasszikus bérgyilkos. Szerepe szerint a gyilkolást hivatásának tekinti, unott képpel és hatalmas rutinnal dolgozik. Áldozatainak mindig az azóta már klasszikussá vált Ezékiel 25.17 verset idézi a Bibliából.
Ving Rhames, Marcellus Wallace, a "Nagyember" pedig egyenesen a hírnevét köszönheti a filmnek. Előtte is szerepelt már néhány filmben, de az igazi áttörést ez a szerep jelentette. Jelenlétével betölti a vásznat, még ha csak a tarkóját látjuk vagy csak a hangját halljuk. Méltóságteljes, nyugalmat árasztó, tiszteletet parancsoló maffiavezér.
Uma Thurman-é és John Travoltáé a második történet, ebben vannak a film leghíresebb jelenetei: a vacsora, az "öt dolláros turmix" és a TÁNC! A hetvenes évek rongylábú sztárja lyukas zokniban szédületesen twisztel partnerével, egyedülálló kar- és lábmozdulatokat használva. A táncjelenet az egyik kedvencem! Travolta egyszerűen CSODÁS!!!
Bruce Willis, a lecsúszott bokszoló archetípusa. A filmben élete egyik legjobb alakítását nyújtja. A Ving Rhames-szel folytatott beszélgetés során kb. három percig mutatja a kamera csak az ő arcát, melyen tisztán tükröződnek érzelmei.
Harvey Keitel, Tarantino egyik legnagyobb kedvence, a filmen a "problémamegoldó" szerepében. Fellépése határozott, magabiztos, fölényes, lekezelő és mindenekelőtt pontos! Keitel, a gengszterfilmek királya néhány perces jelenlétével felejthetetlen alakítást nyújt.
A Ponyvaregény a trágárság és az erőszak nyers ábrázolásával egy igazi kemény mozi. A gengszterfilmek hagyományiat ötvözi a vágástechnikai újításokkal és így éleszti újjá a műfajt. Nagyszerűen mutatja be Los Angelest, a drogok és a maffia fellegváraként. A zenei betétek kiválasztása és másodpernyi pontos indítása tökéletesen beleillik a film hangulatába. A surf music, a retro-rock és a twist dallamai, a kosztümök és a díszletek kellemesen harmonizálnak a szereplők jellemével.
A film nemcsak a rajongók körében aratott hallatlan sikert, hanem a kritikusok és a média is ódákat zengett az ifjú alkotóról, aki bezsebelte a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, egy Golden Globe és egy Oscar-díjat a forgatókönyvért.
A film gyakorlatilag azóta is első számú kedvencem, rengetegszer láttam, kívülről fújom az egyes helyzeteket, párbeszédeket, mára klasszikussá vált jeleneteit.
Quentin Tarantino szerencsére azóta is lelkesen alkot, további és korábbi filmjeiről is igyekszem írni majd.
1998-ban a főiskolán filmórára kellett egy elemzést írnom róla, ebből szeretnék közreadni rövid részleteket, hiszen, az első nagyon fontos film volt az életemben és az első filmelemzés! Kérlek, bocsássátok meg a poszt helyenkénti dolgozat ízét, de nem akartam nagyon átírni az akkori gondolataimat, inkább kiegészítettem néhány személyes megjegyzéssel.
Az X generáció kultikus filmje lett a Ponyvaregény és kultikus alakja a rendező, Quentin Tarantino. A film a századvég alapvető mozijává vált.
Feltételezem, hogy aki korunkban érdeklődik a mozi világa iránt, az legalább egyszer látta a Ponyvaregényt, így a történet elmesélése helyett, csak jellemezném a stílust, a filmet, a szereplőket. A dialógusok hihetetlen témáit cinikus, fekete humor itatja át és hajmeresztő, véres krimiepizódok körítik. A két és fél órás perverz komédia története három szálon fut, melyeknek sor- és időrendjét a rendező teljesen összekeveri.
A filmet John Travolta nagy visszatérésének is nevezik. Tarantino ragaszkodott Travolta szerepeltetéséhez, érezte, hogy ez a szerep csak az övé lehet. És valóban, a szereplő nyilvánvaló erkölcsi fogyatékosságok ellenére is a publikum kedvencévé vált. Travolta a legjobb tudása szerint játszik és harmonikus bérgyilkospárost alakít Samuel L. Jacksonnal.
Samuel L. Jackson, a klasszikus bérgyilkos. Szerepe szerint a gyilkolást hivatásának tekinti, unott képpel és hatalmas rutinnal dolgozik. Áldozatainak mindig az azóta már klasszikussá vált Ezékiel 25.17 verset idézi a Bibliából.
Ving Rhames, Marcellus Wallace, a "Nagyember" pedig egyenesen a hírnevét köszönheti a filmnek. Előtte is szerepelt már néhány filmben, de az igazi áttörést ez a szerep jelentette. Jelenlétével betölti a vásznat, még ha csak a tarkóját látjuk vagy csak a hangját halljuk. Méltóságteljes, nyugalmat árasztó, tiszteletet parancsoló maffiavezér.
Uma Thurman-é és John Travoltáé a második történet, ebben vannak a film leghíresebb jelenetei: a vacsora, az "öt dolláros turmix" és a TÁNC! A hetvenes évek rongylábú sztárja lyukas zokniban szédületesen twisztel partnerével, egyedülálló kar- és lábmozdulatokat használva. A táncjelenet az egyik kedvencem! Travolta egyszerűen CSODÁS!!!
Bruce Willis, a lecsúszott bokszoló archetípusa. A filmben élete egyik legjobb alakítását nyújtja. A Ving Rhames-szel folytatott beszélgetés során kb. három percig mutatja a kamera csak az ő arcát, melyen tisztán tükröződnek érzelmei.
Harvey Keitel, Tarantino egyik legnagyobb kedvence, a filmen a "problémamegoldó" szerepében. Fellépése határozott, magabiztos, fölényes, lekezelő és mindenekelőtt pontos! Keitel, a gengszterfilmek királya néhány perces jelenlétével felejthetetlen alakítást nyújt.
A Ponyvaregény a trágárság és az erőszak nyers ábrázolásával egy igazi kemény mozi. A gengszterfilmek hagyományiat ötvözi a vágástechnikai újításokkal és így éleszti újjá a műfajt. Nagyszerűen mutatja be Los Angelest, a drogok és a maffia fellegváraként. A zenei betétek kiválasztása és másodpernyi pontos indítása tökéletesen beleillik a film hangulatába. A surf music, a retro-rock és a twist dallamai, a kosztümök és a díszletek kellemesen harmonizálnak a szereplők jellemével.
A film nemcsak a rajongók körében aratott hallatlan sikert, hanem a kritikusok és a média is ódákat zengett az ifjú alkotóról, aki bezsebelte a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, egy Golden Globe és egy Oscar-díjat a forgatókönyvért.
A film gyakorlatilag azóta is első számú kedvencem, rengetegszer láttam, kívülről fújom az egyes helyzeteket, párbeszédeket, mára klasszikussá vált jeleneteit.
Quentin Tarantino szerencsére azóta is lelkesen alkot, további és korábbi filmjeiről is igyekszem írni majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése